Online inspirációk
Online workshop
Virtuális Csapatépítés
Aktuális programjaink

Álomépítők, álomrombolók

Ismerd meg az álomépítés 10+2 folyamatát!

Álmodni nem is olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk: egy folyamat kezdete, amely óriási energiákat szabadíthat fel, s ezek az energiák építenek vagy rombolnak.Cselekvési terv, önmotiváció, szövetségesek is kellenek a megvalósításhoz, de a valóra vált álmok öröméről se feledkezzünk meg.

Tisztességtelen másnak kárt okozni, becsapni, de önmagunkkal szemben is méltánytalan, sajnos mégis gyakran megtesszük. Nemcsak mások álmait rombolhatjuk, a magunk vágyaival is gyakran megtesszük ezt.

Gondoljunk csak arra, amikor nagy egóval, vagy bizonyítási vágyból elvállalunk határidőre egy munkát, „bebeszéljük” magunknak, hogy meg lehet csinálni, nem lesz gond, képesek vagyunk rá, van hozzá tudásunk, energiánk. Aztán kiderül, lehetetlen egyedül, annyi feladatot elvégezni a megadott idő alatt. Jön a stressz, mások hibáztatása, önmagunk ostorozása, a rosszul végzett munka miatti szégyen vagy a feladat teljesítés nélküli visszaadása. Elkerülhetetlen a kudarc.

Nézzünk egy másik helyzetet. Elegünk van a munkahelyünkből, igazságtalannak érezzük, hogy X és Y miért keres többet, mint mi, bezzeg máshol mások mennyivel többet keresnek, majd megmutatjuk mi, hogy többre visszük, magasabb pozícióba jutunk, jobb kondíciókkal dolgozunk. Aztán állást váltunk, s pár hónap múlva kiderül, hogy a szomszéd kertje sem zöldebb, nem érte meg az álláscsere.

Eszembe jut az egyik ismerősöm, aki légvárakat épített, folyamatosan arról álmodozott, hogy ha egyszer sok pénze lesz, akkor majd hogyan valósítja meg önmagát, lottózott, kaszinózott, lóversenyre járt, mert majd ott jut sok pénzhez. Egyik közös barátunk egyszer kiszámolta neki, hogy ha a szerencsejátékkal töltött időt munkával töltené, akkor mennyi pénzt kereshetne. Csakhogy a barátot nem érdekelte az apránként összegyűjthető pénz, egyszerre akart sokat. A vége az lett, hogy lecsúszott, a meglévő pénze is úszott, felesége egy idő után már a saját álmát akarta élni, ma már háromgyerekes anyuka egy dolgozó férj oldalán.

Szerencsére vannak ellenpéldák, amikor valaki nagyot álmodik és meri, tudja is megvalósítani azt. Csapot-papot otthagyva valaki saját vállalkozásba kezd, hisz benne, megküzd a nehézségekkel és felvirágoztatja. Vagy például valaki a karrierlétra aljáról indul és képes megmutatni a képességeit, önkontrollal, proaktívan lépked feljebb valami szép pozícióig. Van ilyen? Igen, hogyne. Persze már hallom is a szkeptikus olvasót, hogy „ez csak szerencse kérdése”! Lehet, bár Einstein szerint, minél többet dolgozunk, annál szerencsésebbek leszünk.

Álmodni lehet, sőt kell: e nélkül szürke, kopottas lesz az életünk. Álmodozni viszont vég nélkül, tettek nélkül felesleges, csak önsajnálat lesz a vége, az öntudat rombolása: „nekem ez úgysem sikerül!” A megálmodott, majd megfogalmazott és kimondott vágyakat fel is kell építeni, lépésről lépésre.

Álmodni tehát nem is olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk: egy folyamat kezdete, amely óriási energiákat szabadíthat fel, s ezek az energiák építenek vagy rombolnak. Mi különbözteti meg az álomépítőket és az álomrombolókat egymástól? Leginkább az önismeretük, a reális énképük, a cselekvőképességük. Először is tisztában vannak saját erősségeikkel és gyengeségeikkel. Van belső motivációjuk, képesek önmagukat inspirálni, pozitívan befolyásolni, nem adják fel az első nehézségeik után, mert álmaik térképként, iránytűként működnek. Sőt, az öntudat sem elhanyagolható, miszerint tudatában vannak saját személyiségükkel, létezésükkel, identitásukkal, másokra gyakorolt hatásukkal, sőt, önnön álmaik életükre vetített hatásaival. Ezek előfeltételek ahhoz, hogy az álmainkat kivitelezni tudjuk, az első lépés viszont ehhez az útirány meghatározása. Sokkal prózaibb, szárazabb, mint az álmodozás, igaz? Csakhogy az álmok ötletek, hogy hová akarunk eljutni, s minden ötlet hiábavaló mindaddig, amíg meg nem valósítják. Az útirány meghatározása nem más, minthogy az álmainkat milyen útvonalon, milyen állomásokon keresztül akarjuk elérni. Akciótervezés sem árt, vagyis milyen „eszközökkel”, mennyi idő alatt, milyen szövetségesekkel jutunk el álmaink netovábbjához.

Bizonyára mindannyiunkkal előfordult már, hogy rosszat álmodtunk, felébredve megpróbáltuk elhessegetni a borzasztó képeket, de újra elszenderülve folytatódott tovább a rosszálom. A valóságban, a mindennapjainkban a rossz álom nem más, mint amikor mások álmait éljük, mások ránk kényszerített álmait valósítjuk meg, ami nem komfortos, nem színes, nem inspiráló. Célszerű feltenni a kérdést: hol vagyok én ebben az álomban, ebben a jövőképben? S ha a válasz az, hogy sehol, akkor érdemes tisztázni, hogy a helyzet, ami felé haladunk, az nem ránk szabott, elveszünk benne, s mindezt jó az előtt megtenni, mielőtt rémálommá válnak a nappalok. Eszembe jut az anyuka, aki cégvezető férje mellett tisztességgel nevelte a két közös gyermeküket, majd amikor azok kirepültek, a férj azt gondolta, hogy a felesége továbbra is őrzi a családi tűzhelyet és felesége vállalkozásötleteit, tanulási célkitűzéseit sorra elutasította. Az anyuka végül a két nagyfiát hívta segítségül, hogy sikerüljön az apjukkal megértetni, eljött az idő, amikor ő is szeretne önmegvalósítani. Szövetségesei jó munkát végeztek, a feleség azóta is működtet egy sikeres webüzletet.

Előfordulhat, hogy az álmaink szépek, kedvesek, de a körülmények nem teszik lehetővé megvalósításukat. Célszerű az álmainkat ilyenkor újrakalibrálni. Így járt az a férj és feleség is, akik még 2007-ben költöztek ki Angliába, hogy egy ottani vállalatnál dolgozzanak mindketten IT vonalon. Itthon mindent felszámoltak, London mellett béreltek egy takaros lakást, s úgy gondolták, hogy nem is térnek vissza Magyarországra. Csakhogy a gazdasági válság hatására 2009 év elején az angliai vállalat minden külföldi mérnökét elküldte, így a házaspárra is sor került. Még két évig próbálkoztak a kinti elhelyezkedéssel, minden tartalékukat felélték, de nem sikerült újra beindítani a karrierjüket, így 2011 nyarán hazajöttek. Remek szakemberek, mégsem volt egy fillérjük sem, itthon szinte mindent újra kellett kezdeniük. Az azóta eltelt években újraterveztek, van munkájuk, lakások és az álmaikat már idehaza akarják megvalósítani.

Színes álmainkat megvalósíthatjuk, a valóra váltáshoz tervezhetünk, hívhatunk szövetségeseket, újratervezhetünk, sőt, segítség lehetünk mások álmainak beteljesítésében, aztán újabb álmokat kergethetünk. Szinte vég nélküli cselekvésre adnak ezek lehetőséget. Mind e közben azonban van valami, amit nem szabad elfelejteni: észrevenni a számtalan beteljesült álmot magunk körül. Ha ezeket képesek és készek vagyunk észrevenni, biztos, hogy elégedett és boldog életet élhetünk.

10+2 Az álomépítés folyamata

  1. Reális és tisztességes álmok

  2. Az álmok célokká alakítása, akciótervezés

  3. Erősségeink és gyengeségeink feltérképezése

  4. A szükséges kompetenciák fejlesztése

  5. Hit, belső meggyőződés fenntartása

  6. Kitartás nehézségek idején is

  7. Önbecsapás kerülése

  8. „Kiszállás” a rémálmokból

  9. Szövetségesek találása

  10. Szükség esetén újratervezés

+1  Mások álmainak támogatása

+2 Örülni valóra vált álmainknak


Szerző:

Márton-Koczó Ildikó MCC

senior executive és team coach, szupervizor

ildiko.koczo@businesscoach.hu

 

Forrás: HVG Extra Pszichológia