Elmúlt 10 évem mindegyikében tanultan valami újat és remélem ez folytatódik 2015-ben is. Ezt kívánom Nektek is!

2004-ben megtanultam halászlevet főzni, amiért Iza lányunknak vagyok hálás, hiszen ebben az évben született meg és innentől együtt karácsonyoztunk a kis családi körben, így ekkortól rám hárul az ünnepi menü elkészítése.
2005-ben megtanultam segítséget elfogadni, mert csak így tudtuk lebonyolítani az akkor teljesen lepukkantan vett új otthonunk teljes felújítását.
2006-ban megtanultam biciklizni, amiért a férjemnek vagyok hálás, hiszen így én is tudok csatlakozni Hozzá és a Gyerek(ek)hez, persze csak a rövidebb útjaikra 🙂
2007-ben megérkezett Ágoston a családunkba, így megtanultam, hogyan lehet úgy osztani a szeretetemet, figyelmemet a két gyerek között, hogy még többet kaphassanak ,
2008-ban kitaláltuk a DIADAL coaching modellt, amiért Benedek Nikolettának vagyok hálás.
2009-ben megtanultam JÓL bocsánatot kérni. Január elején elhatároztam, hogy rendbe teszem pár korábbi kapcsolatomat, amiben én voltam a ludas, így felhívtam Őket az év első munkanapján. Köszönöm, hogy egy kivételével mindenki felvette a telefont és adott esélyt a bocsánatkérésemnek.
2010-ben megtanultam hogyan kell megírni és kiadni egy könyvet, és ha már egyszer meg tudtam csinálni, megcsináltam a következő években még két másik magyar nyelvűvel és egy angol nyelvűvel is.
2011-ben megtanultam Gary Chapman elismerés/szeretet nyelveit és azóta is igyekszem használni a számomra fontos személyeseknél.
2012-ben megtanultam jégkorcsolyázni, amiért a gyerekeimnek vagyok hálás, hogy nem hagyták, hogy megússzam a koripályára kísérésüket csak a forralt borozással és a pálya széléről szurkolással.
2013-ban sokat tanultam arról, hogyan kell skypen angolul coacholni különböző országokban élő vezérigazgatókat.
2014-ben megtanultam elengedni, hogy a karácsonyfát csak én díszíthetem, aminek az alábbi fotón látható az eredménye.

BUÉK!