Ma egy coaching szemléletű értékesítés elégedett alanya voltam.
Közeledik a karácsony, ezért megkérdeztem a barátnőmet, mit vesz a fiammal hasonló korú fiának.
Gyorsan lecsaptam az ötletre és már mentem is másnap beszerezni a Reflex shopba a Nyugati mellé.
Megérkeztem és hétköznap délelőtt lévén kvázi üres volt a bolt már kértem is az eladótól a bizonyos játékot. Megkérdezte kinek lesz, miért és, hogy van-e a gyereknek testvére. Így kb 1 perc alatt eladott még egyet, hogy ez olyan játék, amiből mindenkinek sajátja van, nem szoktak osztozkodni rajta, hiszen akkor hogy vinnék be különböző sulikba egyszerre. Így, hogy az is azonnal kiderült, hogy különböző suliba járnak, nyilván megkérdezte milyenbe és a Fazekas kapcsán már mondta is, melyik az év legjobb logikai játéka és az Ő unokahuga, aki épp most lett valahanyadik a Bolyai országos döntőn, hogy szereti… így ez is eladva.
Majd folytatta, hogy milyen érdekes, mert azok az emberek, akiket Ő ismer és szeretik a matekot, azok általában a krimiket is szokták és vajon az én lányom is kedveli a nyomozós feladványokat. Naná! Újabb játék a kosárban.
Mivel már a lányomnak 3 volt betéve, rögtön az igazságérzetem kiabált, hogy hahó, na de a fiam meg focizik, kapus, van-e valami olyan, ami Neki lenne jó.
– Ja, persze! Azon a poszton fontos a kéz/láb koordináció, na ez a játék pont erre jó és ráadásul nem is egy újabb képernyő elé fog leesni a gyerekem, mert ugye anyuka az Ön fia is sokat képernyőzik?
– Naná!
És már jött is a kegyelemdöfés:
– És ugye, anyuka is sokat képernyőzik?
Megsemmisültem. Lesütött szemmel néztem rá. Hát igen.
– Ha szeretné, hogy a karácsony estéjét a vacsora után a család minden tagja ne a saját kütyüjébe bújva töltsön el, akkor ezt aztán már tuti haza kell vinni, mert ez igazi családi játék lesz!
Ránevettem, hogy milyen szuper eladó, erre Ő már kiabált is a kollégájának, hogy azonnal hozzon egy bontott csomagot a játékból! És ha én azt hiszem, hogy csak rám akarta sózni, akkor most majd jól megbánom, mert szétver! Na, ezzel jól felpiszkálta a versengő énemet! Húzta ki a széket, leültetett és már rakta is ki a játékot és magyarázta fellengzősen, hogy Ő már 2 hónapja ezzel játszik és tuti nem verem meg!
Elkapott a hév, egy hétköznap délelőtt és kétszer is megvertem. Sikertől duzzadóan jöttem ki az üzletből, de még nem is értem ki az ajtón, biztos voltam benne, hagyott nyerni, nem verhette meg rögtön elsőre, ha Ő már 2 hónapja gyakorol. Gondolkoztam rajta, hogy visszamenjek megkérdezni, de már annyi játék volt a szatyraimban, amit alig tudtam hazavinni és tudtam, hogy értékesítésben/meggyőzésben Ő nyert és nyerne újra…
14x annyit költöttem, mint amennyi azon játék ára volt, mint amiért bementem eredetileg és mégis örömmel az arcomon távoztam és írtam meg, hogy Ő nyert. Meg én is. Meg a gyerekeim is.
Pedig nem csinált semmi extrát, csak amiket mi is tanítunk a coach képzéseinken: kérdezett, odafigyelt, arra reagált, segíteni akart, „játékba” vitt, biztonságos körülmények között kipróbálhattam….
Komócsin Laura 2018.december 4.