Balla Zsolt írása 2014. 09. 12-én jelent meg az Origon.

http://www.uzletresz.hu/vallalkozas/20140912-hiszek-a-tudasmegosztasban.html

Komócsin Laura részben egy véletlennek köszönheti az első coachingmegbízását, ma pedig egyszerre vezeti a cégét és az általa alapított coachingiskolát.

Vállalkozóportrénk tegnapi részében bemutattuk, hogyan lett egy a tizenórás munkanapok elől menekülő gyeses kismamából nagyvállalatok felsővezetőit segítő üzleti coach. 

 

Lezárt folyamatok

A coaching nem csak módszertanában különbözik az üzleti tanácsadástól. Itt ugyanis a szakmai etika tiltja, hogy az ügyfélben „coachfüggés” alakuljon ki, és akkor sikeres a coach, ha már rá nem lesz szüksége a vezetőnek, mert meglépte a kitűzött fejlődési szintet.
Bár a látszat szerint ebből az következne, hogy a szolgáltató előbb-utóbb „elfogyasztja” az ügyfélkörét, valójában azonban nem ez a helyzet.

A coaching folyamata

Az utóbbi évtizedekben a coachingnak számos különböző folyamatmodellje alakult ki és terjedt el, a többségükre beszédes betűszavakkal hivatkoznak a szakemberek.

A “klasszikus”, és a nemzetközi piacon ma is legelterjedtebb modell a GROW, amely a Goal (célkitűzés) – Reality (a cél és a jelenlegi valóság összevetése) – Obstacles / Options (az akadályok és a döntési lehetőségek feltérképezése) – Way forward (a továbblépés irányának meghatározása) fázisokból áll össze.

A magyar piacon eközben egyre népszerűbb a Komócsin Laura által kifejlesztett DIADAL modell, amely az alábbi részekből áll össze: Diagnózis, Iránykijelölés, Alternatívák, Döntés, Alkalmazás, Lezárás.

„A mi cégünk a multinacionális vállalatokra koncentrál, ahol mindig van annyi új vezető, hogy az ügyfélkörünk újratermelődjön” – magyarázza Komócsin Laura, hozzátéve, hogy volt olyan megbízójuk, ahol tavaly 33 coachingfolyamat indult el párhuzamosan.

 

A nyers valóság

A szakember ezzel párhuzamosan egyre pontosabban látja a piaci igényeket is, így a cégével értelemszerűen ezek kielégítésére tud fókuszálni.

“Hiszek a tudásmegosztásban” – mondja Komócsin Laura, aki nem utolsó sorban a könyveinek és az általa vezetett coachiskolának köszönheti szakmai hírnevét.

Fotó: Szabó Gábor – Origo

„Korábban azt gondoltam, hogy jó, ha van a csapatban pszichológus, vagy hogy a női vezetők szívesebben dolgoznak majd női coachokkal, illetve, hogy jó ötlet, ha az általunk képzett coachok közül mindig a legjobbat beveszem a csapatba és majd tovább fejlesztjük őket. A valóság azonban az, hogy a piacnak deresedő halántékú, multinacionális cégeknél szerzett vezetői tapasztalattal rendelkező nemzetközileg akkreditált, férfi coachokra van leginkább igénye” – vonja meg az elmúlt évek mérlegét Komócsin Laura.

 

Jobbat ajánlani

Ilyen szakemberekből azonban már csak azért sem könnyű céget építeni, mert a szervezethez való csatlakozással mindenki a saját praxis kiépítését állítja szembe. „Meg kell találni a megfelelő motivációt, amivel a tapasztalt, egyébként önállóan is életképes szakembereket be lehet vonzani a csapatba” – mondja a cégvezető, aki szerint ilyen motiváló ereje lehet magának a közösségnek, a cég által folyamatosan biztosított képzéseknek és fejlődési lehetőségnek, de akár annak is, hogy a vezetés rendszeresen segít megvalósítani az egyes csapattagok ötleteit, elképzeléseit.

 

Piszkos anyagiak

Az anyagi lehetőségek természetesen szintén fontosak, bár coachnak jellemzően nem a pénzért megy az ember. Az, hogy ki mennyit tud keresni üzleti coachként nagyon tág határok között változik.
Általánosságban elmondható, hogy a legjobbak – egy sokkal rugalmasabb életmód és időbeosztás mellett – megkeresi azt a pénzt, amit korábban a multicégnél kerestek, akár még többet is.
Ehhez persze az kell, hogy a szakemberben legyen elég elhivatottság és kitartás, nem utolsó sorban pedig meg tudja magának finanszírozni azt a többhónapos, vagy akár másféléves periódust, amíg az ügyfélköre kiépül.

 

Konkurencia?

„Amikor elkezdtem felépíteni a Diadal coachiskolát, amit azóta is vezetek, a férjem – aki bankárként a végletekig racionális – nem értette, hogy miért nevelem ki a saját magam konkurenciáját” – mondja Komócsin Laura. „A valóság azonban az, hogy ezen a piacon egyelőre még a kereslet és a kínálat is bővül. A coachoknak nem az egységnyi tortán kell osztozniuk, hanem azon kell dolgozniuk, hogy arra a bizonyos tortára emeljenek még egy emeletet” – teszi hozzá a szakma piaci helyzetét illusztrálva.