Illúziók nélkül: home office gyerekekkel

Gyakorlati tippek egy kétgyerekes anyuka 7 éves tapasztalata alapján

A “válság” nálunk 2012-ben ütött be, amikor családosan Németországba költöztünk. A fiam 4, a lányom 10 éves volt. A budapesti egész napos óvoda és iskola után szó szerint sokkoltak az itteni adottságok: reggel 8 órára vittem a gyerekeket óvodába-iskolába, aztán 11.30-ra (!!), jó esetben 12.10-re mentem értük. Se ebéd, se napközi, kedves Anyuka, tessék megoldani, ahogy a többiek is…

Mivel nem szerettem volna teljesen feladni a munkámat, ezért ki kellett tapasztalnom, mi működik gyerekek mellett otthonról és mi nem. Elöljáróban dőljön itt mindjárt néhány közkeletű mítosz és illúzió:

  • „Home office = családi idill.” Azok a médiában használt képek, ahol a bébihordozóban boldogan gügyögő csecsemő mellett anya a számítógépén dolgozik, pillanatfelvételek. Abban a pillanatban éppen így néznek ki, a nap többi 23 óra 55 percében, az év további 364 napján pedig nem.
  • „Az ember egyszerűen csak otthon marad és onnan végzi tovább a napi munkáját.” A saját “normál” foglalkozása mellett egyszerre gyerekfelügyelő, óvónő/óvóbácsi, tanító/nő, konyhásnéni/bácsi, takarító/nő, ápoló/nő stb. Mivel a gyerekeket életkortól függően különböző mértékben, de mindenképpen felügyelni és foglalkoztatni kell, ezért az erre fordított idő és energia nem a munkahelyi munkára fordítódik. Ráadásul ő is és a gyerekek is szerepkonfliktusba kerül(het)nek amiatt, hogy egyszerre kell szülőnek és pedagógusnak lenni.
  • Otthonról koncentráltabban tudok dolgozni, mert nem zavar az irodai nyüzsgés, nem szól a telefon, stb.” Ugye ezt gyerek(ek) mellett senki nem gondolja komolyan!?
  • Legalább lesz időm a házimunkára!” Nemhogy több időd lesz a háztartásra, hanem jelentősen több lesz a házimunkád, hiszen folyamatosan több ember van otthon: több lesz a por, többet kell főzni, mosogatni, és még sorolhatnám.

Kellett néhány hét(!), amíg mindannyian, a gyerekek is és én is, alkalmazkodni tudtunk az új helyzethez és megtaláltuk azt az új egyensúlyt, ami hosszú távon működik. Bevallom, egyáltalán nem volt könnyű, sok „harc” és frusztráció volt benne. Nekünk ezek a praktikus megoldások váltak be:

  • Heti étrend: az Index férfi újságírójával szemben nekem nem “jó kis kikapcsolódás az ebédfőzés”, hanem valódi stressz volt minden nap olyat főzni, amit a gyerekek megesznek és egészséges is. Ami segített: vasárnaponként a gyerekekkel közösen terveztük meg, melyik nap mit fogunk enni ebédre a következő héten. Először ők mondták meg, miket szeretnének, utána nekem kellett kicsit finomhangolni például a “krumplileves krumplis tésztával” párosításon… Megértettem, hogy néhány női magazinban miért adnak ki heti étrendet: ötleteket ad a változatos fogásokhoz, segít a bevásárlásban és a heti időbeosztásban (lásd a következő pont).
  • Ne főzz minden nap! Legyen olyan nap, amikor több adagot vagy több fogást előre megfőzöl. A gyerekek egy-egy kedvenc ételt kétszer is megesznek egymás után vagy egy nap szünetet beiktatva. Ha egy délelőtt úgyis rászánsz 1-2-3 órát (a tévhitekkel ellentétben 20 perc alatt nem sok egészséges gyerekétel készül el!), akkor főzz és süss egyszerre többfélét, több napra.
  • Fogj össze más családokkal! Nálunk évekig jól működött, hogy a lányom legjobb barátnője heti egy napot nálunk ebédelt és töltötte velünk a délutánt, egy másik napon pedig a lányunk volt náluk. Ezzel nálam és a barátnő anyukájánál is keletkezett egy-egy gyerekmentes nap. A „cserenapok” másik előnye az volt, hogy mivel minden háztartásban mást és másképp főznek, ezért időnként olyat is meg kellett kóstoljon a gyerek, ami nálunk nem került az asztalra. A hatéves fiam így szerette meg a barátjánál a spenóttal töltött raviolit, amit itthon meg sem kóstolt volna.
  • Gondold át a háztartási munkákat! Biztosan kell otthonra vasalt póló mindenkinek? Hányszor kell naponta / hetente mosogatni, porszívózni, felmosni stb.? Mindenkinek más a szokása, személyes toleranciaszintje a háztartást illetően. Gondold át, hogy van-e olyan háztartási munka, amiből el tudsz engedni.
  • Vond be a gyerekeket! Már óvodás kortól kezdve tudnak a gyerekek is segíteni a háztartásban: asztalt megteríteni vagy leszedni, összesöpörni, a mosógépből kiteregetni vagy a tiszta ruhákat leszedni. A főzéshez moshatják a zöldségeket, a reggelihez kenhetik a vajaskenyeret, és sok más apró feladatot kaphatnak, amivel egyrészt megtanulják, hogy kell csinálni, másrészt megértik, hogy ez bizony munka anyának-apának is, amikor ők végzik. Az elején biztos, hogy több idő lesz megtanítani nekik, mintha Te egyedül csinálnád, de hosszú távon abszolút megéri – ugyanúgy, mint a munkahelyen a delegálás.
  • Legyen saját napirendetek! A rendszeres napi időbeosztás fontos a testi és lelki egészségetek szempontjából is. Időben kelljetek fel, tartsátok be az étkezési időket, ne nassoljon senki egész nap. Legyen mindenkinek „privát ideje”, amikor azt csinál, amit ö szeretne. És a gyerekek is tanulják meg, hogy a felnőtteknek is van munkaidejük, akkor is, ha éppen otthon vannak, és olyankor ne zavarják őket.

Ami a nekem személyesen a legnagyobb kihívás volt: saját magamnak beismerni és elfogadni, hogy otthon, gyerekek mellett nem tudok annyit és olyan hatékonysággal dolgozni a saját szakmámban, mint korábban irodai környezetben, vagy otthon, de gyerekek nélkül. Meg kellett tanuljam, hogy nem az a megoldás, ha túlhajszolom magam és éjszakánként pótolom be azt, ami nappal elmaradt. Az a megoldás, hogy megtalálom azt az új munkatempót és időbeosztást, amivel én is és a gyerekek is hosszú távon kiegyensúlyozott életet tudunk élni. Az eredmény: mindkét gyerekem jól tanul az iskolában, az egész család évek óta nem lett beteg, és a munkámmal nemcsak én, hanem az ügyfeleim is teljes mértékben elégedettek. Ezt kívánom Nektek is, és kitartást a kezdeti nehézségekhez!

Szerző:

Uj Anikó

executive coach, vezetési tanácsadó

aniko.uj@businesscoach.hu