A XXI.századi Csúcsvezetői Klub szeptemberi témája a sabbatical volt. Sziráki Edit executive coach, ex BNP sales és HR igazgató, professzionálisan összefoglalta nekünk, hogy ha szeretnénk belevágni, hogyan kezdjünk neki.

Jó olvasást! Business Coach Kft. csapata

Első lépés: Ismerd fel és ismerd el, hogy szükséged van rá!

Karrierünk során sokszor álmodozunk arról, hogy egy kis időre kiléphessünk abból a bizonyos mókuskerékből. Nem is feltétlenül a fáradtság okán, hanem mert olyan sok mindenre nincs időnk és annyi álmunk, vágyunk nem valósult még meg, az idő pedig fogy.

Hányszor hallottam már a kétségbeesett sóhajt; „Hacsak egyszer 3 hónap szabad időm lenne, annyi mindent csinálhatnék!”  „Bárcsak egyszer az életben elmehetnék 3 hónap szabadságra, utána akár a hegyet is elhordanám!”

Gondolhatnánk ilyet mindenki mond, erre mindenki vágyik, mégis honnan tudjuk, mikor kellően „drámai” a helyzet ahhoz, hogy azt mondjuk: most már elég, kell a hosszabb vagy rövidebb szünet?

Milyen jelekre figyeljünk?

  • Elveszítettük vagy folyamatosan veszítjük el a motivációnkat.
  • Már a sikerek sem inspirálnak.
  • Nincs kedvünk munkába menni és alig várjuk a hétvégét.
  • Súlyosabb esetben, görcsbe rándul a gyomrunk, ha csak a munkánkra gondolunk.
  • Állandó frusztrációt érzünk, hogy nincs magunkra, a családunkra, a barátainkra időnk.
  • Különböző stressz-betegségek lépnek fel nálunk (magas vérnyomás, álmatlanság stb.).

Mindenkinek más a tűrőképessége, máskor kapcsol be a figyelmeztető vagy vészcsengő.

De, ha bekapcsol, valyon tudomást veszünk-e róla? Saját fontosságunk, nélkülözhetetlenségünk tudata, megengedi-e, hogy komolyan fontolóra vegyünk egy 3-6-12 hónapos break-out-ot?

Az a jó (vagy rossz?) hírem, hogy mindenre van megoldás és a világ nem áll meg nélkülünk sem (még a „corporate” világ sem).

  1. Lépés: Szerezz családi/baráti támogatást!

A család a legfontosabb, mert férjünk/feleségünk szerepe is jelentősen megváltozik azzal, ha mi sabbatical leave-re megyünk.

  • Először is kezdjük a „mocskos” anyagiakkal, hogy az elhatározásunk ne ezen bukjon meg:

A magyar munkajog nem ismeri a távollétnek ezt a specifikus formáját (nem véletlenül nincs rá jó magyar szavunk), a vállalati gyakorlatban szintén nem túl elterjedt, így nagy eséllyel a legjobb, amit elérhetünk, hogy fizetésnélküli szabadságot kapunk, vagyis a megtakarításainkat kell majd részben erre a célra felhasználnunk. Más szóval a párunk lesz a családfenntartó.

  • Lelkitámaszra is szükségünk lesz, jobban, mint bármikor:

Meg kell küzdenünk azzal a tévhittel, hogy gyengének látszunk. Az én véleményem az, hogy inkább bátor, aki ilyen döntést hoz. De az én véleményem is a tapasztalaton alapul; nagyon kellett, hogy amikor én döntöttem egy hosszú szabadság mellett, akkor az anyukám első reakciója egy felszabadult „Végre!” volt. Ahogy sokat segített az is, amikor elbizonytalanodtam, hogy a fiam azt mondta: „Anya, nem ismerek nálad erősebb, talpraesettebb nőt, nehogy már ezt a helyzetet ne tudd megoldani!”

Mert sokszor fogunk olyanokat is hallani, hogy „Nem vagy normális, ha egy ilyen szuper állást kockáztatsz!”.

  1. Lépés: Térképezd fel a lehetőségeidet, szervezd meg a helyettesítésedet!

A főnököd olyan, mint te, vagy inkább, mint mi, mi vezetők: megoldást akar, alternatívákat, nem problémát. Tervvel állj elé!

Aki angol-szász cégnél dolgozik, annak könnyebb a dolga, számukra nem szokatlan a kérés, de igazság szerint a XXI. században már senki sem áll értetlenül egy ilyen kérelem előtt, legfeljebb Magyarországon még nem bevett gyakorlat.

Ha vannak jó példák cégen belül (globálisan akár), azokat érdemes felderíteni, ha nincs nyugodtan hivatkozz más vállatok jó példáira.

Nemcsak a főnöködet kell megnyugtatni, de magadat is: a területeden addig is jól mennek majd a dolgok, amíg nem leszel ott. Lehet a szervezeteden belül interim megoldás, vagy egy multinacionális környezetben akár más országból is jöhet valaki (az én helyemre egy olyan kollégám érkezett külföldről, akinek pont az ilyen jellegű tapasztalat hiányzott a CV-jéből, ahhoz, hogy feljebb léphessen). Mindkét megoldás egyszerűen megszervezhető, hiszen olyan emberekről van szó, akik ismerik a céget, képesek vinni a „boltot”, amíg távol leszel.

Kicsit hosszabb előkészítést igényel ugyan, de jöhet határozott időre kívülről is valaki, ilyenkor nyilván nem 3 hónapos távollétről beszélünk (én például 1,5 évben állapodtam meg a munkahelyemmel).

Talán itt érdemes megemlíteni, hogy bármilyen megoldás is szülessen, mindkét fél (munkáltató és munkavállaló) számára vannak kockázatok. Amíg távol vagy, a körülmények változhatnak, ami azt eredményezheti, hogy nem tudsz ugyanoda visszamenni (pl. szervezeti átalakulás, prioritás vagy stratégia változás), esetleg az interim nagyon jó és meg szeretnék tartani.

Esetleg a te prioritásaid változnak és egyáltalán nem akarsz vagy nem ugyanabba a pozícióba visszamenni.

Ezekkel a kockázatokkal érdemes ugyan számolni, de foglalkozni csak akkor kell velük, amikor aktuálissá vállnak, ha és egyáltalán valaha…

  1. Lépés: Készülj fel a szabadságra!
  • Engedd el magad néhány hétre, pihenj, nem kell, hogy rögtön megvalósítsd minden álmodat.
  • Szokj le a cégedről! Vigyázat, komoly elvonási tünetek jelentkezhetnek! Ha nehéz volt vezetni a céget, üzletágat, igazgatóságot napi 10-12 órában, hidd el távolról még nehezebb lenne, sőt lehetetlen: azért szervezted meg gondosan a helyettesítésedet, erre ne legyen gondod. Ne nézegesd az email-eket, használj másik telefont, amit csak 1-2 ember ismer és ha valóban kell a segítséged, ők majd felhívnak. A visszahúzó erő nagyon erős tud lenni, figyelj oda a csapdákra.
  • Te egy okos, önálló, szerethető EMBER vagy, nem a munkád és főleg nem a pozíciód határoz meg! Elsőre talán furcsán hangzik, de szembe kell nézned azzal is, hogy lesznek, akik másképp néznek rád, mert most épp nem te vagy az xy jólmenő cég egyik top managere. Pont azért jöttél el erre a szabadságra, mert most mást akarsz csinálni, de azért lesznek nehezen megélhető helyzetek, nem baj, azok is részei ennek az „utazásnak”.
  • Aztán jöhet is újra az időbeosztás és a tervezés. A napi kötelezettségek mellett 3-6-12 hónap szabadság beláthatatlanul és álomszerűen hosszúnak tűnik, de a hetek gyorsan szállnak, tégy olyat, amire szívesen emlékszel majd a következő években, ami sokáig motivál majd. Utazz, szerezz tudományos fokozatot, tanulj nyelvet vagy ments bálnákat. Bármit tegyél is, az vigyen előre!
  1. Lépés: Készülj a visszatérésre!

Vagy a végleges szakításra. Erre is adj időt magadnak. Fokozatosan szállj be újra a ringbe, először „csak” a cég családi napjára menj el vagy egy off-site-ra. Vedd fel újra a fonalat, porold le a céges telefont, kérd, hogy újra küldjenek másolatokat a benti levelezésből.

Aztán gyerünk, dobd be magad! Bizonyítsd be, hogy valóban érdemes volt engedélyezni a sabbaticalt, mert most újult erővel, teli energiával és inspirációval tértél vissza, hatékonyabb, fókuszáltabb vagy, képes másokat vezetni és a legjobbat kihozni belőlük.

A teljes karrier váltást jól fontold meg, olyasmibe kezdj, amiért tényleg szívesen adod fel a korábbi sikereidet. Az megint egy külön történet, hogy azt hogyan készítsd elő.

Zárszóként álljon itt az egyik kedvenc kortárs írómtól, Háy Jánostól, egy idézet:

„Jobb tenni nap mint nap, amit tenni lehet, s nem bízni a vakszerencsében, hogy az majd gyökeresen kiforgatja a sorsunkat a talajból, amibe oly makacsul bele vagyunk kapaszkodva.”

Sziráki Edit excutive coach

Ne ugorjunk, lépjünk ki a mókuskerékből!

(avagy hogyan készítsük elő a Sabbatical Leave-ünket?)

Aktuális programjaink