Asszertivitás


Ne vigyük túlzásba erősségeinket! Ez volt a mottója egy, a Harvard Business Review által szervezett üzleti reggelinek. Arról volt szó, előfordulhat-e, hogy valakinek van egy rossz tulajdonsága, csiszolandó képessége és – autodidakta módon vagy tréning, coaching segítségével – “túlfejlesztik”, és átesik a ló túloldalára. Meséltek olyan vezetőről, aki hajdanán nagyon pesszimista volt, de végül túlzott optimizmusával, kockázatvállalásával csőd közeli állapotba sodorta a vállalatot. Volt, aki autoriter szemléletéről akart váltani, és annyira demokratikussá vált, hogy a döntési folyamatok hossza még a legegyszerűbb esetekben is több nappal megnőtt.




Egy nagyvállalat első számú vezetője felkért, hogy segítsek egy beosztottjának, egy középvezetőnek, hogy jobban tudja érvényesíteni érdekeit a beszállítókkal szemben. Az ügyfél ugyani nem merte felvállalni a konfliktusokat a beszállítók vezetőivel, ezért azok szinte bármit elértek nála. Nem tudta betarttatni sem a határidőket, sem a minőséget, és ha probléma volt, mindig a vezérigazgatónak kellett közbeavatkoznia.
Az ügyfél maga is akart változtatni, mert érezte, hogy nagyon gyakran sérülnek az érdekei. A coach támogatásával fokozatosan lépett ki a komfortzónájából, egyre nagyobb horderejű témákban, egyre magasabb pozícióban lévő emberekkel vette fel a kesztyűt. Aztán a vezérigazgató behívatott:
“Nagyon örülök, hogy a beszállítókkal szemben most már nem a cég marad alul, a vezető jól képviseli érdekeinket. Jó munkát végeztek, sőt talán túl jót is. Azt veszem észre, hogy velem szemben is egyre jobban tudja érvényesíteni az akaratát. Szeretném, ha a kollégával befejeznék a coachingot és velem folytatnák, hogy én is asszertív lehessek vele szemben”


Részlet Komócsin Laura, “77 tanulságos történet vezetőkről coachoktól és tanácsadóktól” című könyvéből