Önismereti munka és coaching

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy valamennyi coachingszituáció alkalmat adhat önismereti munka elvégzésére, és fordítva, valamennyi coaching-célkitűzés -implicit módon- feltételez bizonyos önismereti munkát a folyamat előtt, vagy annak során. Szokás azt mondani, hogy a coach a személyiségével dolgozik – szerencsére a partnere is. Ha egy coachee elkötelezi magát a közös munka mellett, az feljogosít bennünket arra az előfeltételezésre, hogy számolt ezzel a törvényszerűséggel. (1)

Önbizalom

Az önbizalom nagy kincs. 
Hit önmagunkban, ezáltal abban, hogy képesek vagyunk elérni céljainkat. Mindez saját értékeink és képességeink ismeretét feltételezi. 
Az önbizalom ad erőt és kitartást a nehéz döntések meghozatalához, képviseletéhez és kivitelezéséhez, a sokszor ellenséges közeg dacára.


Ilyenkor (önbizalom birtokában):
  • élvezzük az életet,
  • erőteljesek és lendületesek vagyunk,
  • megragadjuk a lehetőségeket, és sikerrel visszük véghez azt, amibe belevágtunk,
  • nem halogatunk dolgokat, nem hátrálunk meg,
  • képesek vagyunk népszerűtlen nézeteket is hangoztatni,
  • nem tartjuk többre magunkat másoknál, de kevesebbre sem,
  • jó kapcsolatban vagyunk önmagunkkal és a külvilággal egyaránt,
  • pozitívan gondolunk önmagunkra és másokra,
  • bízunk a jövőben, és hisszük, hogy kedvezően alakulnak a dolgaink,
  • az esetleges hibáinkkal is szembe merünk nézni, könnyen legyűrjük kudarcainkat,
  • bizonytalan helyzetekben is képesek vagyunk józan ítéletalkotásra,
  • bátran kezdünk új dolgokba,
  • nyitottak és rugalmasak vagyunk,
  • vezetőként jelenlétünk szinte tapintható, karizmát sugárzunk, amellyel kollégáink önbizalmát is növelhetjük.

Jó, ha önbizalmunk a realitásokhoz igazodik. A túl nagy önbizalom ugyanis arroganciának tűnhet, főleg akkor, ha nincsenek megfelelő társas készségeink.
Ezzel szemben az önbizalomhiánnyal küzdők:
  • elégedetlenek önmagukkal,
  • kedvetlenek,
  • halogatják a dolgaikat,
  • gyakran úgy érzik, hogy képtelenek megvalósítani terveiket,
  • tehetetlenséget, erőtlenséget éreznek, ami az önmagukba vetett hit bénító kételyéhez vezet,
  • minden hibájukra úgy tekintenek, mint inkompetenciájuk bizonyítékára,
  • saját környezetüktől várnak dicséretet, amely megerősítésként szolgál számukra (ettől lehet, hogy ideig-óráig jól érzik magukat, később azonban újra elbizonytalanodnak.

Az önbizalom lelki folyamat, amely természetéből eredően rövid idő alatt csökkenhet vagy növekedhet, ezért a megóvása és erősítése folyamatos odafigyelést igényel.
Az egészséges önbizalom tud adni és tud kérni vagy elvenni anélkül, hogy mást károsítana. Akinek van önbizalma, az a megfelelő pillanatban tud nemet is mondani, nem vesztegeti az idejét olyan dolgok elvégzésére, amelynek praktikumáról nincs meggyőződve, ugyanakkor szívesen segít vagy előzékenyen meghátrál, ha ezzel tud segíteni. Nincs szüksége állandó győzelemre: reális énképe segíti a helyes döntések meghozatalában.
A reális önbizalom eléréséhez időre és tapasztalatokra van szükség. Ennek a megfelelő önbizalomnak a kialakulásáért csak magunknak tartozunk felelősséggel, de segítségünkre lehet egy coach. (2)
Az önbizalom-növelésének egyik praktikus ablak a Johari-ablak kitöltése, melyet itt ér el!
(1) Részlet a “Módszertani kézikönyv coachoknak és coachingszemléletű vezetőknekII.” című könyv “Önismeret” c. fejezetéből, szerző: Mihalik Judit
(2) Részlet a “Módszertani kézikönyv coachoknak és coachingszemléletű vezetőknekII.” című könyv “Önbizalom-növelés” c. fejezetéből, szerzők: Dr. Kunos István, Komócsin Laura