Azokkal a vezetőkkel, akik a manager szerepből a leaderbe való átlépéshez kérnek coach-támogatást, gyakran osztom meg azt az Antoine de Saint Exupery-idézetet, miszerint: “Ha hajót akarsz építeni, akkor az embereket nem favágással kell összetrombitálni, nem feladatokkal kell őket ellátni, hanem beszélni kell a tengeri utazás gyönyöreiről.”

Ez a történet egy vezérigazgatónőről szól, aki nagyon inspirálóan tudott beszélni a tengeri utazás gyönyöreiről, azaz a csapata már építette a hajót. Mégis egyszer arról panaszkodott, hogy az egyik beosztottja nem úgy végzi el a munkát, ahogy ő szeretné.

Coach: Tudja, mi az elvárásod vele szemben?
Ügyfél: Már százszor elmondtam neki, hogyan szeretném.
Coach: De megértette, tudja, mi az elvárásod vele szemben?
Ügyfél: Mondom, már százszor elmondtam.
Coach: Ismét megkérdezem, mert nem kaptam egyértelmű választ: tudja, mi az elvárásod vele szemben?
Ügyfél: Én most megértettem! Megint volt egy “aha!”-élményem. Azaz, nem elég, ha százszor elmondom, azt kéne tudnom, hogy ő megértette-e. Most hagyjuk abba a coachingot, azonnal visszamegyek a munkahelyemre, és kiderítem. Köszönöm, találkozunk két hét múlva!

Nagyon tisztelem, kedvelem ezt a vezetőt, mégis eszembe jutott egy Theodore Roosevelt-idézet: A legjobb vezető az, aki jól választja ki a megfelelő embereket, hogy megtegyék, amit akar, és akinek elég önuralma van ahhoz, hogy ne szóljon bele a munkájukba.”