Az üzleti környezetben, a tréningeken, megbeszéléseken rengetegszer elhangzanak az alábbi kifejezések: “Lépjünk ki a komfortzónánkból!”  “Challengeljük a kollégáinkat!” és még számos hasonló…
 v
Azt vettem észre az elmúlt években, hogy sok vezető elsiklik afelett, miben is jók a kollégáik és csak megszokásból kapják ugyanazokat a típusú feladatokat, azaz sem nem mozdítja ki a munkatársakat a komfortzónájukból, sem nem épít az erősségeikre. Azok a vezetők, akik mégis figyelnek a kollégáikra, ők is legtöbbször csak azokra az erősségekre építenek, amelyek a munkahelyi környezetben nyilvánvalóvá válnak.
  • Gondoljunk arra, hogy mekkora lehetőség van a munkahelyen kívül kibontakozásra kerülő erősségekre, vágyakra építésre!
  • Vajon az emberek a hobbijukban, vagy a munkájukban hozzák ki magukból a legtöbbet?
  • Vajon melyikben motiváltabbak? 
Hadd osszak meg 2 rövid történetet a saját vezetői életemből, hogy pontosan mire is gondolok és, hogy mennyire nem légből kapott a hobbira, vágyakra építés:
 v
Ez a történet olyan erősségre, hobbira épít, ami nem volt kézenfekvő. Hiszen ki gondolta volna, hogy a legjobb döntés az lesz, ha a számlázással foglalkozó kolléganőnk fogja intézni a céges selyemkendő festést és az új irodánkban több lakberendezési feladatot is? Mégsem igaz az a sztereotípia, hogy aki számláz, az csak számokat lát? Ha nem beszélgetek a munkatársammal, hogy szabadidejében mit csinál, lehet, hogy egy külsős kapta volna a feladatot, akinek ez egy lett volna a tucatnyi megrendelése közül és nem olyan csillogó szemmel, odafigyeléssel látta volna el a feladatot, mint a mi kolléganőnk….

Egy másik munkatársam amikor szabira ment, mindig megosztotta, hogy épp milyen egzotikus utakra megy. Most épp Marokkóba, majd Kubába….mesélte, hogy a párja nem szeret szöszölni az ilyenekkel és legszívesebben leütné az első repjegyet, szállást, de Ő úgy élvezi ezt a feladatot, hogy mindig sokkal jobb lehetőségeket talál. Hivatalosan nem az Ő feladatkörébe tartozna, hogy a céges külföldi utakat szervezze, de mióta ez összeállt bennem, kétség sem fér hozzá, hogy ezt Ő intézi.

Mindig megéri beszélgetni a kollégákkal álmaikról vágyaikról, hiszen nem csak a személyes kapcsolatok ápolása miatt, hanem üzleti szempontból is igen gyümölcsöző lehet…
Egyre inkább meggyőződésem, hogy enélkül a nyitottság nélkül nehéz lesz megtartani, motiválni a következő generációt, sőt a korosztályomat látva, minket is…
Te tudod mi a hobbija a kollégáidnak? Tudod VALÓJÁBAN miben erősek?
 
 v
Komócsin Laura