VR űrutazással kombinált Circular Leadership workshop London után először Budapesten

Egbert Mulder – a Circular Leadership program megalkotója – május első hetében Londonban, majd egy héttel később Budapesten, a Business Coach Kft. tréningközpontjában tartotta meg VR űrutazással kombinált workshopját, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet és mozgósítsa a vezetőket a fenntartható fejlődésért.

A programon számos iparág felsővezetője képviseltette magát, hiszen a fenntarthatóság kihívása nem korlátozódik egy szektorra, így volt résztvevő az alábbi cégek managementjéből: Corvinus Egyetem, Corwell, Diageo, Erste Bank, Grundfos, Klacska, Körber, MediaMarkt, MOL, 4iG.

A workshop első felében sokkoló adatokat kaptunk Földünk aktuális állapotáról, amik a racionális csatornákon át fejtettek ki hatást, majd a VR űrutazással a képekkel, hangokkal az érzelmeinkre hatottak. Hogyan is kapcsolódik az űrutazás a fenntarthatósághoz? Az a 600 ember, aki már járt az űrben, arról számolnak be, hogy volt egy olyan aha-élményük, ami miatt visszatérve a Földre mind eco aktivisták lettek. Így érdemes nekünk is tennünk egy ilyen utat, még ha virtuálisan is.

Igen, valóban sokkolók voltak az adatok:

  • A felmelegedés hatására 2050-re víz alatt lesz Amsterdam, New Orleans, Mumbai, Miami, Velence és 3 milliárd (nem elírás, nem millió) ember élete lehetetlen lesz ott, ahol most él, azaz el kell költöznie.
  • Arra, hogy Ausztráliában gyakoriak a bozóttüzek, már nem kapjuk fel a fejünket a hírekben, de tavaly Szibériában, ami korábban a világ leghidegebb része volt, 500 km átméretű területre kiterjedő bozóttűz alakult ki.
  • A méhek 80%-a kihalt, így már van, ahol drónokkal, mesterségesen kell beporozni a gyümölcsfák virágait.
  • Indonézia fővárosa már csak pár évig marad a 10 milliós Jakarta, mert már minden évben 3 hónapra elönti a víz, ezért az idei évtől kezdve a kormányzati hivatalokat elkezdték átköltöztetni az új fővárosba. Arra, hogy a magyarországnyi lakosságnak megfelelő embertömeg hova fog elköltözni, még nincs megoldásuk.
  • A Glasgow-i konferencián tizedannyi megszorítást fogadtak el a politikusok, mint amennyit a tudósok javasoltak.
  • A fiatalok 59%-a extrém módon vagy nagyon aggódik a klímaváltozás és egyéb hatások miatt, és szomorúak, dühösek, félnek, elkeseredettek. Ez kihat a jövőbe vetett hitükre, lelkesedésükre, a pszichés állapotukra és a mindennapjaikra is. A kutatás azt is bemutatta, hogy minél képzettebb valaki, annál jobban aggódik a jövő miatt.

Jane Goodall most megjelent könyvében 4 okot fogalmaz meg, ami miatt a sok sokkoló adat ellenére mégis van remény:

  • a lenyűgöző emberi intelligencia
  • a természet rezilienciája
  • a fiatalok ereje
  • az emberi (küzdő)szellem legyőzhetetlensége

Mindezek alapján érdemes és szükséges is mindenkinek tennie az ügy érdekében, hiszen sürgető a helyzet. Ezért is hívják napjainkat a “most decisive decade”-nek, a döntö évtizednek. Ahogy Karl Popper fogalmaz: “Az optimizmus morális kötelességünk”

A workshop több résztvevőjét is nagyon megérintette, amikor egy 30 perces VR szemüveges űrutazáson vettek részt. Annak ellenére, hogy mindenki ugyanazt a filmet látta, két szélsőséges felismerés is helyet kapott. Az egyik, ahogy nézte a filmet, úgy élte meg, hogy olyan picik vagyunk, mi emberek a Földön és a Föld pedig olyan iciri-piciri az Univerzumban, hogy a tehetetlenség érzését tapasztalta meg. Míg a másik megosztás arról szólt, hogy olyan hatalmas az Univerzum és mi emberek, olyan kreatívak, okosak vagyunk, hogy erre is biztosan fogunk tudni megoldást találni, ahogy fejlődik a technológia.

Volt, aki elkeseredettségének adott hangot, hogy ő már több mint 20 éve szembesült ezzel a problémával, és azt látja, azóta nem lett szignifikánsan jobb a helyzet.

Sokak fogalmazták meg azt, hogy igazi szemléletformáló élményben volt részük és többen ott el is döntötték, hogy tenni akarnak a fenntarthatóságért  – akár már másnaptól, amikor a boltba mennek bevásárolni (hiszen az emberiség 20%-a fogyasztja el az összes előállított termék, élelmiszer 80%-át). Mivel magánemberi szerepük mellett vállalati döntéshozó szerepben is vannak, már azon törték a fejüket, hogyan tudják a tulajdonosokat vagy más felsővezetőket is az ügy mellé állítani. Egyikük kiemelte, hogy a fair trade termékekért is többet fizetünk (kávéért vagy teáért 70%-a az edukált fogyasztóknak), coaching cég szolgáltatásásért is fizethetünk többet, ha fenntarthatóan működik, például a székeket átkárpitoztatta ahelyett, hogy lecserélte volna, mint ahogy a Business Coach Kft. is tette idén.

Ennek kapcsán jött elő az a beszélgetéstéma, hogy a családi vállalkozásoknak milyen hihetetlenül fontos szerepe van ebben, hiszen ott nem kell több száz részvényest meggyőzni az ügy fontosságáról, maga egyszemélyben is dönthet mi a fókusz.

„A Grundfos gyárigazgatója így fogalmazott: “Mivel mi családi alapítású cég vagyunk és nem tőzsdén jegyzett, ezért a mi tulajdonosunk dönthetett és úgy is döntött, hogy a cég működését átitatja a környezettudatos gondolkodás.és ez a 2025-ös stratégiánkban is kulcsfontosságú.”

Egbert is hozott számos példát. Az Interface szőnyeggyár tulajdonosa már az 1970-es években ráeszmélt arra, hogy gyáraival mennyi környezeti kárt okoz. Jóval megelőzve korát és nem a jogi előírások miatt, hanem önszántából kezdett bele drasztikus változtatásokba, amik ugyan rövidtávon jelentős költségeket okoztak és csökkentették a profitját, de úgy érezte, ez a kötelessége.

A VELUX tulajdonosai is meghozták ezt a döntést, sőt, ők nem csak azt tűzték ki célként, hogy elérjék 2030-ra a karbonsemlegességet, de azt is, hogy a fennállásuk 100 éve alatt kibocsátott széndioxidot és káros anyagokat is kompenzálják.

Szerencsére nem kell elkeserednünk, a tőzsdén jegyzett cégek is elszántak az ügyben: többen megosztották, hogy a flottáik már csak elektromos autókból állhatnak, vagy a vezetőség bónuszának egyik feltétele a zöldítéshez kapcsolódó KPI-októl függ.

Egbert elmesélte, hogy hazájában az ABN Amro hitelanácsadói közül már 80-at kiképeztek zöld nagykövetnek, így ügyfeleiknek már nemcsak abban adnak tanácsot, hogy melyik hitelkonstrukció a legjobb, de abban is, hogy mit tehetnek, hogy zöldebbek legyenek.

Mivel a program célja vezetőképzés volt, így bemutatta a Circular Leadership modellt, amihez kell, hogy a vezető:

  • felelősségteljes legyen, azaz ne söpörje le a porondról, hogy ezzel neki nincs dolga; ne a probléma, hanem a megoldás része akarjon lenni;
  • bátor legyen, hogy olyan döntéseket is meg merjen hozni, ami lehet, hogy rövidtávon nehéz, csökkenti a profitot, de hosszútávon szükséges
  • legyen benne hit, hogy lehet változtatni és
  • kitartó is legyen, hogy valóban meg is tegye a lépéseket, még akkor is, ha a versenytársai még nem teszik.

Az egyik résztvevő nagyon pragmatikus volt, és rögtön az előadónak szögezte a kérdést: “What is the product you sell to save the world?”.

Mivel Egbert holland, így a direkt kommunikáció nem állt távol tőle: már vetítette is ki a diát, melyen szerepelt, hogy van 90 perces és 3 órás workshop is, mint amit itt most Budapesten megtartott, van 3 napos masterclass és van 1 éves 12 napos komplex program is cégeknek. Az egyik nagyvállalat HR-ese így fogalmazott: “Feltétlenül szükség lenne erre a workshopra a felsővezetésnek és a részvényeseknek is, hogy a profit mellett a fenntarthatóságra is nagyobb fókusz kerüljön”. Bízunk benne, hogy már Magyarországon is van egy olyan felsővezetői réteg, aki – ahogy a Circular Leadership modellben szerepel –  elég felelősségteljes, bátor, kitartó ahhoz, hogy el is indul az úton például Egbert programjával.

Írta: Komócsin Laura MCC

XXI. századi Csúcsvezetői Akadémia
Vezetői kompetenciafejlesztő 10 alkalom
Aktuális programjaink