Munkahelyi környezetben gyakran találkozunk olyan kollégákkal, akikkel úgy érezzük, állandó harcot kell vívnunk. Sokunknak ugyancsak ismerős, hogy azt érezzük: „valami” extrém módon leszívja az energiánkat. Szintén ismerős lehet a nárcisztikus vezető, aki nem csak egy szűkebb csapat, de akár egy egész cég mindennapjaira is rányomja a bélyegét. Hogyan ismerhetjük fel, és hogyan viszonyuljunk hozzájuk úgy, hogy mi ne essünk áldozatul? Harcoljunk? Meneküljünk? Esetleg valami más stratégiát alkalmazzunk?

Jelentkezés Burnout – ami túlzott lelkesedéssel is kezdődhet A burnout, vagyis kiégés szindróma kifejezést a pszichológia tudománya azok esetében használja, akik valamilyen érzelmileg megterhelő, jellemzően segítő munkát végeznek. Számos körülmény hozzájárulhat ezen fizikai-érzelmi-mentális kimerüléshez, amelynek több szakaszát különböztetjük meg. Ezek közül az elsőt – meglepő módon – a túlzott lelkesedés, [...]

A maximalizmus és munkamánia sokkal veszélyesebbek munkahelyi környezetben, mint első látásra tűnnek. Ennek oka, hogy a maximalizmusnak és a tökéletességre törekvésnek igenis vannak pozitív aspektusai is, hosszú távon viszont felőrlik mind az egyént, mind a munkatársait, így erősen kontraproduktívvá válnak. Hol a határ?

Alkohol, dohányzás, drog, munkamánia – avagy a szerhasználaton át az addiktív viselkedési szokások kialakulásáig. A káros szenvedélyek fogalmába tartoznak azok a magatartászavarok, amelyek bizonyos kémiai anyagok rendszeres fogyasztását foglalják magunkba, a szertől függőség alakul ki, azaz a személy nem tud lemondani róla, így akkor is fogyasztja, ha a testi-lelki – szociális ártalmait már érzékeli, valamint azok a kényszeres viselkedés minták, melyet az egyén abbahagyni nem képes. Mit tegyünk, ha érezzük magunkon vagy munkatársunkon a tüneteket? Hová fordulhatunk segítségért? Mikortól beszélünk egyáltalán függőségről?

Életünk egyik normatív krízise az életközepi válság. A pszichológusok között sincs egyetértés abban, hogy ezen vajon mindannyian átesünk, vagy csak néhányunknál jelentkezik. A válság szó önmagában is ijesztő, pedig ezen életszakaszhoz tartozó változások nem törvényszerűen negatívak. Honnan vesszük észre, hogy életközepi válságot élünk meg? Hogyan tud ez a krízis annyira elmélyülni, hogy már szakember segítségére van szükség? Mire kell odafigyelnünk? Hogyan tudjuk ezt a folyamatot a legjobban javunkra fordítani, mit tanulhatunk belőle, hogy testileg, lelkileg erősebben folytathassuk az életünket?