Mindenki tuti állásra vágyik: jó nevű cégnél, izgalmas munkakörben dolgozni, sok pénzt keresni, ahol szuper a főnök és a kollégákkal is ki lehet jönni. Sőt, van előrelépési és fejlődési lehetőség. Álmodozhatunk, de a legegyszerűbb állás elnyeréséhez és a karrierlétrán való lépkedéshez egyaránt szükség van az önmarketingre, arra, hogy láttassuk magunkat az álláspiacon, vagy a munkahelyünkön. Nyolc tippet osztunk meg, amik elengedhetetlenek a személyes márka hatékony és hatásos felépítéséhez.

1. Legyen önbizalmunk!

A munkaadók többsége olyan dolgozókat alkalmaz szívesen, akik nincsenek elszállva maguktól, de nem is kérnek bocsánatot azért, hogy élnek. Akiben túlteng az önbizalom, az mindent tud, s ez a hozzáállás megakadályozza a fejlődését. Aki nem bízik önmagában, az abban sem bízik, hogy képes változtatni, eredményesen részt venni egy projektben. Az önbizalom egyensúlyt jelent: tisztában lenni saját erősségeinkkel, tudni honnan jövünk, merre tartunk. Öt-tíz év múlva ádáz küzdelem zajlik majd a tehetségekért az álláspiacon, de a szorgalmas, átlagos képességű emberek is könnyedén építhetnek karriert, ha építik, és nem gyilkolják az önbecsülésüket. Mi kell az építkezéshez? „Leltározni” önmagunkban: mi volt eddigi életünk 10 nagy dobása, amikre büszkék vagyunk, készíteni a jövőnkre egy SWOT analízist, vagyis megnézni az erősségeinket, gyengeségeinket, lehetőségeinket és a ránk leselkedő veszélyeket is. Megvizsgálni, hogy milyen korlátok vannak bennünk, a negatív gondolatokat pozitívra kell cserélnünk (nem önáltatóra, hanem inspirálóra). Kezdetnek ennyi is elég.

2. Valójában mi a célunk?

A robbanásszerű innováció, a radikális gondolkodás fokozódása, az új üzleti modellek megjelenése, az élő munka arányának csökkenése a robottechnológia és a gépesítés javára – a legtöbb kutatás ezt jósolja 2030-ra. Egy folyamatosan változó világban azok tudnak érvényesülni, akik tudják, mit akarnak, merre tartanak, milyen célkitűzés mentén haladnak. Nem titulusokról, hierarchiai szintekről kell álmodozni, hanem szakmai célkitűzésekre van szükség, hogy például 10 nap, 10 hét, 10 hónap, 10 év múlva milyen eredményekkel leszünk elégedettek. A 4×10-es módszer abban is segít, hogy egy hosszú távú tervünket lebontsuk részfeladatokra, így az elérhetetlennek tűnő álmok is megvalósíthatók, a teljesített akciók pedig sikerélményt jelentenek.

3. Legyen hozzáadott értékünk.

De hiszen a jól elvégzett munka nem elég érték? – kérdezhetné valaki. Nos, a jövő munkahelyein ettől több kell. Olyan értékeket kell teremtenünk, mint például felelősségre vonhatóság (nyilván ez olyan szervezetekben egészséges, ahol a kultúrában elfogadott a hibázás eshetősége), együttgondolkodás más csapatokkal, tudásátadás. Ezen tulajdonságok meglétét természetesen a vállalatok egy része ma is nagyra értékeli, csakhogy a tulajdonságot, a képességet már nem elég birtokolni, hanem pozitív hatást kell keltenünk velük a környezetünkben.

4. Szerezzünk magabiztos digitális tudást!

Még utópisztikusnak tűnik, de jövőkutatók szerint 10-20 év múlva megvalósul, hogy szenzorok vizsgálják munkaközben az agyunkat: mennyire vagyunk hatékonyak, hogyan oldunk meg problémákat, milyen a közérzetünk. Lehet, hogy ilyesfajta kütyük valóban készülnek, ám addig is lényeges, hogy felkészüljünk a digitális világból, vegyünk benne részt és hasznosítsuk annak előnyeit. A kommunikációs és közösségi platformokon jelen lenni és megmutatni a személyes stílusunkat megkérdőjelezhetetlenül fontos. A személyes márkaépítéshez hatásos a szakmai blogolás illetve a fórumozás is, e mellett, a technikai eszközök professzionális használata szintén elengedhetetlen lesz. A bármilyen élő esemény, előadás, rendezvény, vagy konferencia interneten történő közvetítésére alkalmas streaming rendszerek, a videokonferencia terminálok, a beépített kijelzővel és kamerával ellátott IP telefonok használata ma sokak munkáját támogatja, a lehetőség azonban néhány év múlva kötelezettséggé válik, főleg ha például egy virtuális csapatban kívánunk eredményesen dolgozni.

5. Előtérbe kerülnek a szakmai fórumok.

Jóslatok szerint néhány év múlva annyira lerövidül az egy vállalatnál állásban töltött idő, hogy munkahelyi helyett szakmai kapcsolatok hálózata alakul ki. Hasonlóan a Meetup csoportos rendezvényekhez (www.meetup.com) egyre több specifikus fórum alakul, ez nemcsak a szakmák közötti információcserét könnyíti meg és az egymástól való tanulás lehetőségét könnyíti meg, hanem a vállalati toborzás számára is új csatornát jelent. Minél több szakmai fórumon, eseményen, így például konferencián vagyunk jelen, annál láthatóbbak vagyunk és bővül a kapcsolati hálónk. Főleg, ha valamelyik szakmai szervezet munkájában vállalunk aktív szerepet, vagy önkénteskedünk, ezek egyaránt jó benyomást keltenek.

6. Látszódni és láttatni kell.

Fentebb már írtunk róla, hogy a jól elvégzett munka kevés lesz az érvényesüléshez, az elvégzett munka eredményét transzparenssé kell tenni, a személyes márka építése nem lehetőség, hanem folyamatos kötelezettség lesz. Főleg multinacionális vállalatoknál, illetve virtuális csapatok tagjaként dolgozóknál elengedhetetlen láttatni a sikereket, még a legapróbbakat is kommunikálni kell. Bár sokan irtóznak a magamutogatástól, tudomásul kell venni, hogy az önfényezés és az elért eredmények láttatása egy széles skála két végén helyezkedik el. Annak is célszerű megtanulni önmaga, sőt, közvetlen munkatársai sikereinek láttatását, aki nehezen kommunikál már megoldott kihívásokról. A tanulás ott kezdődik, hogy mi magunk elismerjük önmagunk és mások diadalát és meg is ünnepeljük azt – akár csak valami aprósággal.

7. Frissítsük a tudásunkat, a készségeinket!

A körülöttünk lévő információ mennyisége gyorsan avul, igaz, energia-, és időigényes, mégis egyszerűbb folyamatosan megújítani az ismereteinket, mint hagyni avíttá válni és kullogni az információk után.  A tanulás már régóta nem egy egyszeri esemény ami a diploma megszerzése után lezárul, hanem folyamatos feladat. A már említett célkitűzések mentén egy személyes tanulási, fejlődési tervet érdemes készítenünk, amelyben időről időre meghatározzuk és ütemezzük, mikor, milyen tudásra szeretnénk szert tenni, mivel akarjuk bővíteni, mélyíteni a kompetenciáinkat. Olyan készségeinket kell erősíteni és készen tartani, mint a kreativitás, a hálózatépítés, az emberekre való pozitív hatásgyakorlás, a komplex gondolkodásmód, a pozitív és elkötelezett attitűd. A fejlődés legegyszerűbb, mégis legnehezebb módja a tapasztalati tanulás, vagyis azon események, eredmények elemzése, amit elértünk. Sokszor azonban a sikereket nem analizáljuk, „csak” örülünk az eredménynek, a kudarcot pedig azért nem vizsgáljuk, mert gyorsan feledni akarjuk a traumát. Mindkét élmény esetében célszerű pedig választ keresni és találni a következő kérdésekre: Mi az, amit jól csináltam? Van-e amit elrontottam? Legközelebb mit csinálok másképp? Mit tanultam az esetből? A levont tanulság mire inspirál most engem?

8. Előre gondolkodni és cselekedni.

A proaktivitás egy elcsépelt kifejezés, amivel menedzserek dobálóznak, mert jól hangzik – gondolkodhatunk így is, pedig biztos, hogy sokan ismerünk olyan embereket, akik egy-egy új feladat hallatán azonnal gyártják a koncepciókat: „miért nem” lehet megcsinálni. A proaktív ember csak egyetlen szóval gondolkodik másképp: „miért ne” lehetne megcsinálni? A proaktív ember akár olyanon is gondolkodik, ami még kivitelezhetetlennek tűnik, feltárja a lehetőségeket, és cselekszik. Ez utóbbi legalább olyan fontos, mint az előbbi, hiszen a legjobb ötlet is elmélet addig, amíg meg nem valósítják.

Megjelent:

HVG-EXTRA

Márton-Koczó Ildikó