Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre
hétéves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen
szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok
értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot
és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén
tartottak, az apa megkérdezte fiát:

– Nos, mit gondolsz erről az útról?
– Nagyon jó volt, apa!
– Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
– Igen.
– És mit láttál meg mindebből?
– Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy
medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi
kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig
csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké
addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van
idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek.
Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú
hozzátette:

-Köszönöm, apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is
lehetnénk.