Egy több mint kétezer fős vállalat vezérigazgatójához mentem el bemutatkozni. Azzal kerestek meg, hogy a vezetőnek nehéz disztingválnia. Nem érzi, hol van a formalitás és az informalitás határa, mikor kit sért meg vicceivel. Sikerült már sírásig eljuttatni női felsővezetőt, politikai botrányt  kavarnia egy sajtótájékoztatón, porig aláznia egy újságírót.

Nagy levegőt vettem, mielőtt beléptem a vezérigazgató irodájába. Éppen háttal állt nekem. Nagy hangon beköszöntem:

– Szervusz Zoli! Azt hiszem, csak pár évvel vagyok fiatalabb nálad, remélem nem gond, hogy tegezlek….

Megfordult és villámokat szórt a szeme.

– Jó napot kívánok! Én viszont úgy gondolom, mi még sosem találkoztunk, én egy hatalmas vállalatot vezetek, és legalább tíz évvel vagyok Önnél idősebb. Nem őriztünk együtt disznót sem. Hogy képzeli, hogy így letegez?

– Milyen érzés most?

– Mi az, hogy milyen érzés most? – Majdnem fölrobbant.

– Mit érez most, hogy nem tartottam be a formális kereteket?

– Mi az, hogy milyen érzés? Mindjárt felrobbanok! Hogy maga milyen arcátlan! Ki maga? Az atyaúristen? Volt már nekem amerikai sztárcoachom is, de az sem engedett meg magának ilyet!

– Ne haragudjon, emlékszik miért keresett coachot?

– Ja, hogy ez csak egy játék volt? Hú, nagyon rossz érzés  volt! Maga szörnyű! Még nem is állapodtunk meg, és  ingyen is bevállalt egy ilyen kockázatos szerepet? Le a kalappal! Most már tegezhet.

 

Forrás: 77 tanulságos történet vezetõkrôl, coachoktól és tanácsadóktól